|
A jó lelkek
Fire 2004.12.28. 19:47
Memnoch kérdésére felelnek
’ Mások miért olyan boldogtalanok ezen a helyen, és ti néhányan miért vagytok békében, és miért vagytok vidámak? Igen, tudom együtt vagytok a szeretteitekkel. De mások is együtt vannak velük.’
’ Mi már nem neheztelünk Istenre. Egyikünk se. Nem utáljuk Őt.
’ Mások igen?
’ Igazából nem utálják Őt,’ mondta szelíden, nagyon vigyázva velem, mintha olyan könnyen össze lehetne engem zúzni. ’Nem tudnak neki megbocsátani mindezért… az egész világért, hogy ez történt és Sheolnak ezért a részéért ahol sorvadunk. De mi meg tudunk bocsátani. Mindnyájan megtettük különböző okokból, Isten megbocsátása amit elértünk. Elfogadjuk, hogy életünkben csodálatos tapasztalatokat szereztünk, megértettük a fájdalmat, a szenvedést és most ápoljuk a vidámságot és harmóniát, amit ismerünk, és megbocsátottunk Neki, hogy sose magyarázta el nekünk ezt az egészet, nem indokolta, nem büntette a rosszat vagy jutalmazta a jót. Megbocsátottunk neki. Nem tudjuk, de azt feltételezzük, hogy tud egy nagy titkot, hogy az összes fájdalom, hogyan jön és hogyan hagy el minket, hogyan tud mindez jó lenni. És ha nem akarja elmondani, nos, Ő Isten. De bármi is legyen, megbocsátunk neki és szeretjük őt, még akkor is, ha lehet, hogy ő sosem foglalkozott egyikünkkel sem többet, mint amennyit egy kaviccsal foglalkozik a parton.’
Gyermek szellem: ’ Elsőre borzasztónak tűnik, hogy Isten behelyezett minket a világba, hogy meggyilkoljanak, ahogy velünk tették, mindnyájan - látod, mi hárman háborúban haltunk meg – de megbocsátottunk Neki, mert tudjuk, hogyha képes olyan gyönyörűséget alkotni, mint Élet és Halál, akkor ő minden bizonnyal Érti.’
’Látod,’ mondta egy másik lélek, ’újra végigszenvednénk az egészet, ha kellene. És megpróbálnánk jobbak lenni egymáshoz és többet szeretnénk.’
Igen, mondta egy másik. ’ Egész életembe tellett a Földön, hogy megbocsássak Istennek a világért, de megtettem mielőtt meghaltam volna, és jöttem, hogy együtt lakjam a többiekkel. És nézd, ha erősen próbálod, meglátod, hogy ebből a dologból egy kertet csináltunk. Ez számunkra nehéz. Csak elménkkel, akaratunkkal, emlékeinkkel, képzelő erőnkkel dolgoztunk, de készítettünk egy helyet, ahol emlékezhetünk a jó dolgokra. És megbocsátottunk Neki és szeretjük Őt, hogy ilyen sokat adott nekünk.’
’Igen - mondta egy másik - mindent megadott nekünk. Hálásak vagyunk és teli szeretettel iránta. Egészen biztos, hogy kívül a sötétségben csak a nagy Semmi van, és már oly sokszor láttunk olyanokat akiket a Semmi és a Kín gyötör, és sosem ismerték azokat az örömöket amiket mi ismertünk, vagy már ismerünk.’
’Ez nem egyszerű - ismét egy másik lélek – Ez egy nagy küzdelem volt – De szerelmeskedni jó volt, iszogatni jó volt, táncolni és énekelni csodálatos volt. Valamint részegen rohangálni az esőben igen élvezetes volt; és ezen túlmenően káosz és hiány uralkodik és hálás vagyok, hogy kinyílottak szemeim, és innen emlékezhetek rá, és nézhetem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
