„ Az egész kép remegni látszott a forrón füstölgő lángok vibrálásátó, és ahogy néztem könnybe lábadó szemmel, egyszer csak rádöbbentem, hogy a faliszőnyegekbe nem az imént elhagyott, kis dolgozószoba méla hölgyeit és egyszarvúit szőtték, hanem pokolban tácoló ördögöket! Igen, egészen ocsmány, erőszakos, brutális pofákat faragtak körös-körül a galéria alá, és a mennyezetet tartó, elágazó oszlopokon is a démonok bontogatták denevérszárnyaikat.
Mellettem és átellenben tarka színekkel festett gonoszok vágtak pofákat a falon. Egy lenti tapétán Dante Poklának körei nyúltak a magasba.”

„-Ursula!- De nem tudtam, milyen szavak lennének méltók az imához, amit az ő neve jelent.”

„- Ó, kárhozottak, hát persze, hogy a vér! - suttogtam – Vérrel fűszerezik a levest!”

„Az oltár mögötti fülkét festmények díszítették. Démonok táncoltak vidám kecsességgel a pokol lángjaiban; fölöttük szétgöngyölődő pántlikán aranylottak a tanulmányaimból ismerős, ágostoni szavak, hogy ezeket a lángokat nem igazi tűz, hanem az Istentől való távollét gerjeszti, ám ide a „távollét” helyett „szabadság”-ot írtak latinul.”