"Hirtelen az jutott eszébe, hogy az ő egyénisége nem túl alkalmas a keserűségre vagy a bánkódásra, nincs kitartása hozzájuk. Össze kell szednie magát, ha meg akarja őrizni a méltóságát.

 Halk nevetgélés köszöntötte, barátságos, nem tolakodó, talán kissé pityókás. Olyan újonc nevetése, akinek nincs ép esze."          (268.o.)

"Arra buzdított az asszonyokat és a gyermekeket, hogy, hogy tüstént induljanak, és öljenek meg minden férfit ebben a faluban.  Minden száz férfiból kilencvenkilencnek meg kell halnia, és a fiúgyermekeknek is csak a századika maradhat életben. Amint ez megtörténik, azonnal béke lesz a földön, nem lesz több háború, de lesz élet és bőség." (295.o.)

"Csak még jobban elkeserített, amit láttunk. Hogy gyűlöltünk mindent! Éreztük - noha nem értettük az itteni nyelvet-, hogy ezek az emberek is gyűlölnek és félnek tőlünk. Mintha nagyon zavarta volna őket vörös hajunk, és attól is riadoztak, hogy ikrek vagyunk.

Az ikreket csak időnként ölték meg, de aki vörös hajjal született, azt mindig feláldozták az isteneknek. Úgy tartották, szerencsét hoz."   (318.o.)

"Népünknek azért kellett meghalnia, mert a királyné érdekesnek talált bennünket, ugyanúgy, ahogy a szellemek is annak találtak, mi hoztuk rá a pusztulást."  (320.o.)

"Éreztük fájdalmát, zaklatottságát. Éreztük a körülötte lebegő fenyegetést, mert bizonyosan meghalt volna, ha nem engedelmeskedik. De itt a mi tisztességünkről volt szó, bennünket akart megszentségteleníteni, tönkretenni, és nekünk, akik hegyeink napfényes békéjében éltünk, tulajdonképpen nem is volt valós elképzelésünk az aktusról, ami ránk várt."   (333.o.)

"Változunk, és mégsem változunk. Bölcsek leszünk, de gyarlók maradunk. Csak emberek vagyunk, akármeddig húzzuk. Ez benne a csoda és az átok."  (338.o.)

"Lidércnyomás. Vissza kell fordítanom, le kell állítanom! Meg kell fékeznem magam, nehogy bármit is elfogadjak belőle!

Mert még képes lennék, és hinni kezdeném, hogy valójában..."  (345.o.)

"Kell lennie más útnak! Istenek, én romlott vagyok, gyenge vagyok, semmivel sem vagyok jobb,  mint a legtöbb férfi, aki valaha élt, nem szólhatok a6z érdekükben,  a magam életét  se menthetem. De Akasha, minden élő szerelmére könyörgöm, fordulj el ettől, mondj le a tömeggyilkosságról....

- te beszélsz gyilkosságról? Mondd meg nekem, mi az értéke egy emberi életnek, Lestat? Felbecsülhetetlen, ugye? Hányat küldtél a sírba? Kezünkön a vérük, akárcsak ereinkben." (354.o.)

"Két teljes napon át maradt a király és a királyné a démonnal. Akkor a régi családok, az emberhús  evői összegyülekeztek a ház előtt. A király és a királyné eltévelyedtek; ideje a kezükbe venni Kemet sorsát. Napszálltakor tőrt rántottak, és gyilkos elhatározással behatoltak a házba."  (373.o.)

"De még sohasem tűnt ily csendesnek az éjszaka. Csak emberek lélegeztek a sötétségben, mert a szellemek eltávoztak.

Soha-soha nem láttam és nem hallottam többé a szellemeket. Soha többé nem jöttek, hogy válaszoljanak hívásomra vagy kérdéseimre. A hazajáró lelkek, azok igen, de a szellemek örökre elmentek."  (400.o.)

"A papok mesélték, hogy ilyenek a vérivók emlékezete óta, már senki sem tudja igazak-e a kezdet legendái. Bennünket, az első gyermekeket, akiktől a lázadók eredtek, úgy neveztek, hogy Első Fészekalja, ám az ikrek legendáját, elfelejtették, és már senki sem ismerte Haiman, Mekare, vagy Maharet nevét."   (403.o.)

"Tudom, hogy rá fog lelni az Anyára, annak pedig egyetlen eredménye lehet: vagy Mekare pusztul el, vagy az Anya, és az Anyával  együtt valamennyien.

Mekare ugyanolyan erős, mint én, ha nem erősebb. Erejét, amely fölér az Anyáéval, még az őrültég is fűtheti, kiszámíthatatlan, zabolátlan kegyetlenséggel."   (407.o.)

"Ó, te bolond vagy, te tényleg bolond vagy!... Érvelni akarsz ennek a szörnyetegnek, aki összevissza grasszált a világban, és hamuvá égette a gyerekeit?!...Mit tud az észről ez az izé, amely tudatlan asszonyokat uszít férjeik ellen? Ez a mészárlást ismeri, a halált, mint a te történetedből is kiderül!"  (415.o.)

"Ezerszer láttalak mások szemében. Tudom, most is arról álmodsz, hogy a nővéred él. Talán él is valamilyen szánalmas formában. Tudom, hogy azóta is gyűlik benned az irántam való gyűlölet, és úgy kotorászol elméd mélységeiben, a kezdeteknél, mintha ott találhatnád az okát és indokát annak, ami most történik. " (426.o.)

"Nem hihetem, hogy a vérontás eredményezne jó dolgokat. Épp ez a lényeg, királynőm. Továbbra is történnek rémségek, de a jó emberek mindenütt helytelenítik őket te pedig épp ezeket a módszereket hoznád vissza és törvényesítenéd, véget vetve mindenféle párbeszédnek. - Szomorúan elmosolyodott. - Használhatatlan vagyok számodra. Semmit sem adhatok neked."  (432.o.)

"Te vagy az arrogáns - mondta - te vagy az, aki nem tanult semmit. Te vagy az, aki nem változott  hatezer év óta. Bárdolatlan lélek maradtál, miközben a halandók olyan tartományokat hódítottak meg, amelyeket fel sem fogsz ésszel, Te is álmodtál elszigeteltségedben, mint a halandók, olyan álmokat, amelyek egyszer sem szembesültek a valósággal..."  (433.o.)

"Az volt benne a rémes, hogy nem tudtam, kié lesz a végső diadal- az Anya győz-e, vagy együtt bukunk. Ugyanolyan rémes volt, mint nem tudni mi folyik itt és miért, mi a fenét jelent az ikrek álma, vagy hogy miből lett ez az egész világ. Az ember sose fogja megtudni."   (437.o.)

"Esztelen álom volt, ugye? - kérdeztem Fájt kiejteni a számon.- Sohasem lehetett volna valóra váltani, még akkor sem ha elismerjük istennőnek, és engedelmeskedünk minden parancsának."   (455.o.)

"Azt hiszem a végén már tudta, hogy nincs számára hely; nem fogadhatja el magát értéknek, nem lehet az, aki volt. Tudta, mikor a szemünkbe nézett, és meglátta a falat, amelyet sohasem törhet át. Nagyon körültekintő volt megjelenéseivel, ugyanolyan kezdetleges helyeket választott, amilyen ő volt."  (456.o.)