Louis Lestatnak „Sosem adod fel. De most nincs esély a győzelemre. Ez a Purgatórium amiben mi vagyunk, te és én. Mindaz amiért hálásak lehetünk, hogy ez nem a Pokol.”

James és Lestat „-Esetleg ki kellett volna ürítenem a húgyhólyagomat? Vagy ön szeretné ezt a kiváltságot? -Én szeretném”

Lestat halandó testben: „Ne pánikolj! Az óra kényelmetlen volt, de szükségem volt rá. Hát jó, megtartom az órát. És a gyűrűk? Határozottan ellene voltam a viselésüknek. Viszket. Le akartam őket szedni. Nem megy! Nem akarnak lejönni. Jesszus! Most, állj. Meg fogsz őrülni csak azért, mert nem tudod ezeket a gyűrűket leszedni magadról? Ez bolondság. Lazíts! Tudod, van szappan… Szappanozd be a kezeidet, ezeket a sötét-jéghideg kezeidet, és ettől a gyűrűk le fognak jönni.”

 „Behunytam a szemeimet, és jóívű bűzlő vizelet lövellt ki a dologból, elhibáztam a WC –csészét és lefröcsköltem a fehér ülőkét. Undorító! Hátráltam, javítottam a célon, és émelygő bűvölettel néztem ahogy a vizelet megtölti a csészét, ahogy buborékok borítják a felszínét, és ahogy a szag egyre csak erősödött, egyre émelyítőbbé vált, végül nem bírtam tovább elviselni.”

 „Most, mit kellene csinálnom? Nos, menj és egyél valamit, gondoltam. És akkor jöttem rá, hogy éhes vagyok! Evés. De ha eszel, tudod, hogy mi fog történni? Újra vissza kell menned abba a fürdőszobába, vagy valamelyik fürdőszobába és könnyítened kell magadon, az összes megemésztett kaja…”