A pellagrában szenvedők külső elváltozásai, illetve kialakuló szokásai nagyban hasonlítottak mindarra, amit az emberek fantáziája a vámpírokról elképzelt. Mivel a pellagrás betegek bőrének nem tesz jót a napfény, ezért kerülik a világosságot, bőrük pedig ebből fakadóan pergamenszerűen sárgásfehérré válik. Számos elképzelések szerint a vámpíroknak rossz szagú a leheletük, illetve bűzös a szájuk, amely a pellagrásoknál is jelentkezik a szájüreg gyulladása és vérzése, valamint a hányinger következményeként. A pellagrás betegek szájüregi bántalmaik miatt étvágytalanokká válnak., nem esik jól nekik az evés, ezért nagyon lesoványodnak. A vámpírok a hiedelmek szerint egyáltalán nem fogyasztanak ételt, csak vért, ezért nem eszik például együtt Drakula sohasem a vendégeivel. A pellagrásoknál fellépő mániás-depressziós tünetek a népi hagyományok által megörökített vámpírtulajdonságok közé tartoznak, hiszen a vámpírok sem alszanak éjszaka, illetve többnyire mogorvák és ingerlékenyek. Végezetül a gyomor-, illetve bélrendszeri vérzések fellépése miatt a pellagrások olyan képzeteket keltenek, mint az élőhalottak.